Londonban a tömegközlekedésnél lehetőség van arra, hogy RFID-chippel ellátott kártyával (az Oyster-kártyával) közlekedjenek az utasok. A kártya az elektronikus jegyrendszer része. Utazás előtt fel lehet rá tölteni a jegyeket és egyéb közlekedési engedélyeket. A kártyában található chip RFID-technológia alapján működik. A tömegközlekedési járműveken, állomásokon elhelyezett vevőegységek veszik a kártyák jeleit, és annak megfelelően engedik át az utasokat a megfelelő sorompókon.
A kártyában az a jó, hogy elő sem kell venni. Bent maradhat a táskában, hiszen azon keresztül is érzékeli a rendszer a jeleket. Azonban ez probléma is egyben. Mert az ember hajlamos elfelejtkezni a kártyáról, amikor táskát, ruhát vált, nem teszi át az új cuccba, és máris gondban van, amikor a tömegközlekedést akarja használni.

Ezt a problémát célozta meg a brit ékszertervező, Lucie Davis, amikor olyan megoldást ajánlott, amit nemcsak, hogy mindig magunknál tartunk, de ráadásul még divatos is. A dolgot inkább csak hölgyek részére ajánlják, ugyanis nem egyéb, mint RFID chipet tartalmazó műköröm.
Davis azt mondja, nemcsak Oyster kártyaként használhatók a műkörmök, hanem pénzt is lehet feltölteni rájuk. Ezzel megoldódik a probléma, hogy egy hölgy ne tudjon vásárolni bármikor, amikor csak rájön a költhetnék.
Azonban vannak jogi és technikai problémák is az RFID-chipes műkörmökkel. Egyrészt az Oyster-kártyákkal kapcsolatos szabályozás szerint tilos a kártyából kivenni a chipet, vagy a kártyát hamisítani. Ez a szabály esetleg még átléphető, mert Londonban lehet érintőkártyával (Paypass) is jegyet vásárolni, és az angol esetjog nyugodtan tekintheti az RFID-chipes műkörmöt érintőkártyának. A fizikai probléma viszont, hogy a műköröm időnként letörik, elvész, megsérül, kopik, és ez nyilván kihat a chipre is, amit magában rejt.
Kíváncsiak vagyunk, nekünk férfiaknak milyen, állandóan magunkkal hordott dolgunk ihleti majd meg a divattervezőket, hogy RFID chipet ültessenek bele…