Naponta akár többször is kezet nyújtunk valakinek, anélkül, hogy végig gondolnánk, hogy
mik is a kézfogás alapvető szabályai. Nem is tűnődünk a szabályokon, mert csak úgy jönnek, bennünk van, hogy az adott pillanatban mit is kell tennünk. Néha azonban persze nem árt tisztázni az előírásokat.
Először a fölérendelt nyújtja a kezét, csípő és derék magasságban, az ujjai zártak, a hüvelykujj nyitott. A kézfogás határozott de nem kemény. A kézfogás nem tart sokáig, legfeljebb kétszer megrázzuk egymás kezét. Kézfogás közben nézzünk a partnerünk szemébe, a félrenézés nem illendő.
Ha valaki vallási okokból nem fog kezet, ám mi ezzel nem vagyunk tisztában és kezet nyújtunk, ne érezzük kínosan magunkat, intézzük el egy mosollyal és egy biccentéssel.
