Volt egy időszak, amikor a „jó élet” szinte teljesen digitálisnak tűnt. A stílus online jött, a szórakozás online zajlott, a figyelem online fogyott el. Most viszont látványosan fordul a hangulat: egyre több életmód- és trendanyag szól az offline hobbikról, a kézzel fogható elfoglaltságokról, a kinti rutinokról, a biciklizésről, a kertészkedésről, a barkácsolásról, vagyis arról, hogy mit kezd magával az ember, amikor végre nem a kijelző diktál. A háttérben valódi fáradtság áll: a túl sok képernyő, a folyamatos online jelenlét és az állandó ingerözön után egyre többen keresik a lassabb, konkrétabb, valóságosabb elfoglaltságokat. Ezt ma már nemcsak wellness-közhelyként látni, hanem kulturális és stílusbeli trendként is.
Ez a fordulat nem pusztán arról szól, hogy az emberek „digitális detoxot” akarnak. Inkább arról, hogy újra vonzó lett a saját világ. Valami, ami nem algoritmusból áll, nem értesítésekből él, és nem attól értékes, hogy kiposztolható. Az AP idei riportja szerint sok fiatal és harmincas fordul vissza az analóg, tapintható hobbik felé, részben azért, hogy kiszálljon a telefonból, részben azért, mert ezekben az elfoglaltságokban újra megtalálható a kreativitás, a fókusz és az önálló figyelem. A Guardian közben arról írt, hogy az úgynevezett „analogue” tárgyak és szokások – a fizikai magazinoktól a pont-and-shoot kamerákig, a „cosy hobbies”-től a vacsorapartikig – már nem nosztalgikus furcsaságok, hanem egy szélesebb online-ellenes ellenmozgás részei.
A férfi szempontjából ez különösen érdekes trend. Sokáig a hobbi vagy teljesítménykényszeres volt, vagy infantilisnak volt beállítva. Mintha csak két véglet létezett volna: vagy üzletet építesz, vagy értelmetlenül töltöd az időd. Most viszont újra értéket kapott az, ha valakinek van saját ritmusa, saját tere, saját elfoglaltsága. Nem azért biciklizik, mert trendi edzés, hanem mert jól esik. Nem azért barkácsol, mert tartalom lesz belőle, hanem mert szeret valamit megcsinálni. Nem azért kertészkedik, mert „slow living” címkét akar rátenni, hanem mert élvezi, hogy valami nő, formálódik, alakul a keze alatt.
És itt jön az ACM Wallet számára izgalmas rész: ez az egész kifejezetten férfiasan is megfogható. Nem szirupos önfejlesztésként, hanem karakterként. A férfi, akinek van hobbija, valójában nem elfoglaltságot keres, hanem tartást. Saját teret. Valami olyat, ami nem munka, de nem is menekülés. Egy jó hobbi nem csak kikapcsol. Identitást is ad. Azt üzeni, hogy nem csupán reagálsz a világra, hanem van benned belső irány.
A friss fogyasztói trendek is ebbe az irányba mutatnak. McKinsey 2025-ös fogyasztói összegzése szerint nőtt az önálló hobbikra, pihenésre és fitnessre fordított idő, vagyis az emberek a szabadidejük egyre nagyobb részét töltik olyan tevékenységekkel, amelyekhez nem feltétlenül kell társaság, de kell hozzájuk figyelem és jelenlét. Ugyanakkor az outdoor világban is erős a mozgás: az Outdoor Industry Association összefoglalója szerint a könnyen beléphető kinti aktivitások – például a túrázás, kempingezés, horgászat – több mint 2 millió új résztvevőt nyertek, miközben a „core” outdoor felhasználók száma is 5 millióval nőtt. Ez már nem marginális hóbort, hanem valós kulturális elmozdulás.
A közösségi hobbi is új erőre kapott, de érdekes módon másképp, mint korábban. Nem klasszikus klubéletként, hanem laza, jól körülírható, ízléses közösségekben. Az Eventbrite 2025-ös trendanyagai szerint erősödnek a mikroesemények, a kreatív órák és a közösségi, mégis alacsony nyomású találkozások, miközben a live élményekre való költési kedv is magas marad. A Wall Street Journal pedig azt írta nemrég, hogy a hobbi-alapú klubok – például társasjátékos estek vagy tematikus közösségek – már brandstratégiai szempontból is értékesek lettek, vagyis a „való élet” nemcsak visszatért, hanem kulturális presztízst is kapott.
Ugyanez látszik a mozgásban is. A futóklubok, sétáló közösségek, outdoor csoportok népszerűsége azért nő, mert egyszerre adnak mozgást, ritmust és társaságot anélkül, hogy túl sokat követelnének. A Strava 2025-ös trendanyaga szerint a futás maradt a vezető sport, de a gyaloglás is erősödik, a Running Insight összefoglalója pedig arra mutat rá, hogy a fiatalabb korosztály számára az esemény és a közösség legalább olyan fontos motiváció, mint maga a teljesítmény. A kültéri aktivitások növekedését az outdoor iparág saját jelentése is visszaigazolja.
Az igazán érdekes kérdés tehát nem az, hogy „milyen hobbi menő most”, hanem az, hogy milyen hobbi illik ahhoz a férfihoz, aki nem akar állandóan online lenni. Mert a stílusos hobbi ma nem feltétlenül a legdrágább vagy a leglátványosabb. Sokkal inkább az, ami hiteles. A biciklizés azért menő, mert szabadságérzetet ad. A kertészkedés azért lett izgalmas, mert kézzelfogható eredménye van. A barkácsolás azért működik, mert kompetenciát és kontrollt ad. A túrázás, horgászat vagy akár a fotózás azért marad erős, mert lelassít, fókuszál, és nem kér állandó visszaigazolást.
Lehet, hogy régebben ezeket csak „mellékes időtöltésnek” hívták. Most inkább úgy érdemes nézni rájuk, mint státuszjelzésre a szó legjobb értelmében. Mert ma, amikor mindenki ugyanazokat a felületeket nézi, ugyanazokat a trendeket fogyasztja, ugyanazokat a pózokat ismétli, különösen erős az, akinek van saját világa. Aki nem csak scrollozik, hanem csinál valamit. Aki nem csak véleményt fogyaszt, hanem épít, teker, ültet, javít, gyalogol, készít, kimegy. A férfi, akinek van hobbija, ma nem kevésbé ambiciózusnak tűnik, hanem érdekesebbnek.
És valószínűleg ez a trend lényege. Nem a nosztalgia. Nem a „régen minden jobb volt” hangulat. Hanem az, hogy a való élet újra érték lett. A saját tempó, a saját rutin, a saját érdeklődés. Hogy újra van vonzereje annak, ha valaki nem csak elérhető, hanem jelen is van. Képernyőn túl. Magánál. A saját világában.
Az ACM Wallet Gentleman Club a modern férfiak világa: stílus, gondolkodásmód, praktikus ötletek és mindennapi elegancia egy helyen. Kövess minket Facebookon és Instagramon, és tarts velünk a következő cikkeknél is.
ACM Wallet Gentleman Club 