Spoileres cikk következik: az alábbi összefoglaló több fontos fordulatot és karaktertitkot is lelő a Péntek 13.–filmekből. A franchise 1980-ban indult, és a horror történetének egyik legismertebb márkájává nőtte ki magát; a filmsorozat mozis bevétele Észak-Amerikában összesítve meghaladta a 382 millió dollárt, a 2009-es remake pedig önmagában is erős pénzügyi eredményt hozott.
A sorozat egyik legérdekesebb sajátossága, hogy sokan rosszul emlékeznek rá: az első filmben ugyanis nem Jason Voorhees a gyilkos. Az 1980-as nyitófilm igazi gyilkosa Pamela Voorhees, Jason anyja, és ez a fordulat alapozta meg az egész franchise későbbi mitológiáját. Talán éppen ezért működik még ma is olyan jól a széria: nemcsak egy maszkos gyilkosról szól, hanem egy torz családi tragédiából kinövő horrorlegendáról.
Az is gyakori tévedés, hogy Jason mindig ugyanúgy nézett ki. A közönség fejében a hokimaszkos alak él, pedig ez a ma már védjegyszerű külső csak a harmadik részben jelent meg. A korábbi filmekben Jason még egészen más vizuális formában szerepelt, a Friday the 13th Part III pedig nemcsak egy új epizódot adott a rajongóknak, hanem megszületett benne az a kép, amely később a teljes horrorpopkultúra egyik legerősebb emblémája lett.
A franchise sikerének egyik kulcsa éppen ez az egyszerűség volt. A képlet szinte zavarba ejtően tiszta: nyári tábor, erdő, tó, elszigeteltség, fiatalok, és valami rettenetes, ami a fák között vár. A Péntek 13. ráadásul tökéletes időzítéssel érkezett: a slasherhullám már emelkedőben volt a Halloween sikere után, és a sorozat ezt az energiát nyers, direktebb, véresebb formában vitte tovább. Ettől lett egyszerre exploitation és tömegkultúra.
A filmekhez rengeteg legenda tapad, de néhány tény önmagában is elég beszédes. Az első részben például feltűnt Kevin Bacon is, méghozzá egy olyan haláljelenetben, amely évtizedekkel később is a sorozat legismertebb attrakciói közé tartozik. A korai epizódok gyakorlati trükkjei, a fizikai maszkmunkák és a nyers gore-effektek nagyon sokat tettek azért, hogy a Péntek 13. ne csak kasszasiker legyen, hanem VHS-korszakos kultuszélmény is.
Közben a sorozat saját magával is folyton játszott. Az ötödik rész azért vált különösen megosztóvá, mert ott nem is az „igazi” Jason gyilkol, míg a későbbi filmek egyre inkább eltolták a figurát az emberi sorozatgyilkos felől a természetfeletti, szinte elpusztíthatatlan rémalak irányába. A Jason Lives idejére ez az átalakulás gyakorlatilag teljessé vált, és Jason ekkorra már nem egyszerűen karakter volt, hanem egyfajta horror-szörnymárka.
A címek is sokat elárulnak erről az önmitológiáról. A The Final Chapter például lezárást ígért, aztán persze nem lett belőle valódi befejezés. A Jason Takes Manhattan címe alapján egész estés New York-i öldöklésre számítana az ember, a film viszont nagyrészt máshol játszódik, és éppen ettől vált a franchise egyik leghírhedtebb, legfurcsábban szerethető darabjává. A Péntek 13.–filmek sokszor nem azért maradtak emlékezetesek, mert hibátlanok voltak, hanem mert pimaszul nagyot akartak mondani.
A sorozat hosszú szünetének oka sem kreatív kifáradás volt elsősorban, hanem jogi káosz. A franchise évekre befagyott a Victor Miller és a producerek közötti szerzői jogi csatározások miatt; 2021-ben fontos fordulatot hozott, hogy az amerikai fellebbviteli bíróság helybenhagyta Miller győzelmét a hazai jogok ügyében. Ez a háttérharc jól mutatja, hogy a Péntek 13. már rég nem csak filmsorozat, hanem komoly iparági érték.
Most pedig megint mozog a gépezet. A franchise új korszakát a Jason Universe márkanév alatt építik tovább, és közben készül a Crystal Lake című előzménysorozat is az A24 és a Peacock közreműködésével. A produkcióban Linda Cardellini játssza Pamela Voorheest, a fiatal Jasont pedig Callum Vinson alakítja. Ez azért különösen érdekes irány, mert a készítők láthatóan nemcsak Jason ikonikus külsejére akarnak ráülni, hanem visszamennek a mítosz gyökeréhez: az anyjához, a táborhoz és a trauma eredetéhez.
A Péntek 13. tehát azért maradt életben több mint négy évtizeden át, mert ritka tisztán működik benne a horrorlogika. Egyetlen képből felismerhető, egyetlen névből beazonosítható, és akkor is hat, ha valaki csak fél szemmel ismeri a filmeket. Nem kell hozzá hosszú magyarázat: elég egy tópart, egy sötét erdő és egy maszk. A többit már úgyis tudja mindenki.
ACM Wallet Gentleman Club 