Titkok a Bükk mélyéről

A Bükk mélyén egy pici faluban egy rendkívül szerény és csodálatraméltó emberrel beszélgettem. Hegedűs István fitoterapeuta, de magát csak ’egy egyszerű hegyi embernek’ szokta nevezni. Generációkon keresztül örökítette rá családja a környezet, a növények és állatok szeretetét. Istvánnal rendszerint bejárjuk a falu környékén ’rendszeresített’ körét: erdőt, mezőt, hegyet és völgyet. Ilyenkor rengeteget beszélgetünk és néha mesébe illő történeteket mesél.

István Bükkszentkereszten született és azóta is oda köti a környezet, a család és a munka. Kevesen tudják, hogy a két világháború között a falu klímájáról megállapították, hogy szubalpin jellegű. A Trianon után elvesztett magaslati üdülőhelyek pótlására megfelelőnek találták a helyet, ezért Dr. Stielek Bertalan és Dr. Mandel Dezső tüdőgyógyászok közreműködésével szanatóriumot terveztek a területre. A tervek ugyan elkészültek, de a háború a megvalósítást elsodorta. A falu eredeti neve Újhuta volt, a Bükkszentkereszt nevet Horthy hozzájárulásával 1939-ben kapta. Az itt eredetileg létesült település egyébként sok száz évvel ezelőtt leégett, elnéptelenedett és csak több száz évvel később népesült be ismét.

Sokan tudják, hogy a Bükk csodálatos hely, a fákkal, a hegycsúcsokkal, a megbúvó völgyekkel és nem utolsó sorban az elképesztően tiszta levegőjével. Nem csupán tiszta de gyógyító is. A gyógyító környezet azonban még másnak is köszönhető. Ez pedig a különleges energia, amely az egész hegységet átszövi. Különösen sok Szent György-vonal, amely ezen a területen áthalad. Megérdemlik e különleges nevet, hiszen különleges tulajdonságokkal rendelkeznek és energiakoncentrációt képviselnek. Komoly szakrális jelentőséggel bírnak, amelyet eleink régóta tudnak. Ezért egy úgynevezett gyógyító utat készítettek, amely Lillafüred felső részéről indult és több pihenőhelyet beiktatva Bükkszentkereszt határát érintette. Az egyes pihenőhelyeket úgy alakították ki, hogy tisztában voltak a jelentőségükkel, mivel az erővonalak mentén helyezkednek el. Minden állomáson valami különleges kőzet, ásvány vagy növény van, amely a belső szervek működésére hat. A környék szakrális jellegét – más információból is merítve – Horthy felismerte, ezért építették kormányzósága alatt a Lillafüredi Kastélyt, amely ma szállóként üzemel. A gyógyító utat 1938-ban kezdték felújítani és kiépíteni.

Az 1940-es évektől már direkt buszjárat közlekedett Budapestről a faluba, de akkor még nem a mostani egri úton, hanem a Hór-völgyben, hiszen akkor még az nem létezett. Az utat azóta nem használják pedig római kori építmény, élére állított kövekkel rakták ki. Ezen a környéken vannak elrejtve a Bükk mélyén az úgynevezett holt falvak, amelyek a Habsburg-ház nyomására, etnikai megfontolásból jöttek létre.

Miskolcról és környékéről szekerekkel vitték fel a nagybeteg, gyógyulni vágyó embereket – meséli István. Hozzáteszi hogy persze ne felejtsük el, hogy a ’gyógyuláshoz százféle út vezethet.’

Bár jó pár éve ismerjük egymást és kisebb könyvet írhatnék történeteiből, mégis úgy döntöttem, hogy megkérem adjon ‘interjút’. Idén májusban és a korábbi években folytatott beszélgetéseinkből írtam össze korántsem teljes kérdéseimet és a rájuk adott válaszok kivonatát. A beszélgetések során nehéz volt levenni tekintetemet a hegyi patak vizének kristálytiszta kékhez hasonló szemeiről, amelyben a tisztaság és a frissítő szellem csillog minden alkalommal amikor találkozunk.
István hisz benne, hogy minden dolog a világon rezgésre épül, így az emberi test is. Ahogy mondja: ha elszakadt a ‘hegedűhúr’ a lelken azt pótolni kell. Ha beavatkozunk a test működésébe, akkor változást indukálhatunk. Ha nem optimális rezgésszámon működik az adott szerv, akkor diszharmónia lép fel. Ezért vissza kell emelni az energiamezőt, amely gyógyulási folyamatot indukál. Az illóolajok például kifejezetten magas rezgésszámon működnek, ezért lehet, hogy használatuk előtt fel kell ‘építeni’ az adott személy rezgését az olaj szintjére, hogy az információt képes legyen befogadni.

Hogyan kerültél kapcsolatba a gyógynövényekkel és mikor döntötted el, hogy gyógynövényekkel fogsz foglalkozni?

Ebbe a világba tulajdonképpen beleszülettem, már nagyanyáim is ezzel foglalkoztak. Akkoriban nem volt orvos a faluban. Voltak olyanok, akik örökölték az ősi információt és voltak, akik egy adott betegség folytán tapasztalták meg a gyógyulást és abból a gyógyítást. Az egyik nagyanyám bába szeretett volna lenni, de megházasodott, így nem fejezte be az iskolát Budapesten. De nem adta fel és mindig is a bábák körül segédkezett, illetve állatgyógyászattal foglalkozott. Ha a csirke beteg lett, teát főzött neki. Apám a lovakkal foglalkozott. Az emberek tőle kértek tanácsot a lóvásárláshoz, és ha gondjuk volt a lovukkal, mert zabolázhatatlan volt, elvitték apámhoz, aki egy-két hónap alatt kezessé varázsolta azokat. ‘Megbeszélte velük’ a dolgokat. Úgy is nevezték, hogy a ‘lovakkal suttogó’. Magának viszont mindig ‘nehéz’ természetű lovat sikerült választania. Egyszóval, a gyógyítás a szemem előtt folyt.

Másrészről egyszerűen megfigyeltem a növény és állatvilág szimbiózisát. Láttam, amikor a szarvas tüdőfüvet rágott, amikor a lázas őz mohaágyra feküdt, vagy a mókusok a verekedés utáni sebeiket a fenyő gyantájába dörzsölték, így a seb nem fertőződött el és a légy sem köpte be. Azt gondoltam, ha a növények nekik jót tesznek, akkor az nekem is jó lehet. Apámtól rengeteget tanultam, aki saját magán próbálta ki a növényeket.

Amikor elkezdtem dolgozni, rájöttem, hogy az a munka engem nem villanyoz fel és apámmal megbeszéltem, hogy nekiállunk a mészégetésnek. Lovakkal dolgoztunk, amelyek különböző sérüléseket szereztek, de persze a mi munkánk is rengeteg veszélyt rejtegetett. A kövek becsípték a kezünket, zúzódások, horzsolások, megfázás és egyéb gondok adódtak, amelyeket helyben kellett orvosolni. Mindig fontosnak tartottam, hogy tapasztalás útján tanulunk, így tanultam én is.

Már serdülő koromban vagy 20-25 gyógynövényt ismertem, leginkább nagyanyám tanítása alapján. Amikor szénát gyűjtöttem, abban benne volt a gyógynövény is, mindig kérdeztem tőle, hogy mi ez, meg, hogy mi az. A hegyi emberek általában 10-féle növényt használtak a mindennapokban.

No meg gyerekként a faluban bandáztunk. Ha nem akartunk hazamenni, hogy otthon munkára fogjanak, akkor kint maradtunk, de ahhoz enni kellett, így megtanultuk, hogy mi az ehető erdőn- mezőn. Rügyeket, sóskát ettünk, ismertük, melyik forrás vize milyen ízű. Hát akkor már meg is volt egy jó méregtelenítő kúra. Errefelé három fát is csapolnak, a nyírt, a szilt és a juhar egyik fajtáját. Nagyon jó a vizük és rettentő egészséges.

Na és persze a szájhagyomány is fontos információ forrás, figyelsz az idősekre, akik évszázados titkokat árulnak el. Engem persze a tudás utáni vágy is hajtott, így ’mérgezett’ meg ez a csodálatos terület, így kerültem erre az útra.
A természet megfigyeléséből rengeteg dologra jöttem rá. A természetvédelem egyik hiányossága, hogy egyenlőre kevésbé veszi figyelembe az úgynevezett Őslakosság évszázadok alatt felgyülemlett ismereteit és tapasztalatait. Ezért felborulhat a kényes egyensúly, amely az ember, az állat és a növény kapcsolatára épül.

Van-e és ha igen melyik a kedvenc gyógynövényed?

Van 1-2 növény ami hegyi emberek életét végig kíséri. Az én alap növényem az apróbojtorján. A teák többségének az alapját adja. Antiszeptikus, jó a májra, az epére, gyulladáscsökkentő, és jól lehet más növényekkel kombinálni teákhoz. De alap növények számomra a mezei kakukkfű, a hárs, a bodza, a menta, szurokfű is. Ahogy nagyanyám mondta, ha mást nem ’egy kis diólevél teát igyál’. A dió amúgy egy szakrális növény. Az egységet jelképezi, hiszen ahogy a termésből kinyert dióbél is, az ember is két félből áll.

Van példaképed?

Példaképem? Én nem így fogalmaznék. Számomra a legnagyobb ember az apám. Ő volt a faluban a legnagyobb egyéniség. Engem gyerekkorom óta úgy neveltek, hogy a tapasztalatokra alapozzak. Annál nagyobb motiváció nem is létezik.
István szerint a testi torzulást a lélek jajkiáltása hozza létre. Túlságosan leterheltek vagyunk, sokszor hazudunk és így megszakadunk. Az emberek általában kedvelik a sötétben élést, hiszen ott nincs kontroll s így könnyebb saját belátás szerint tenni. Ez viszont megviseli a testet és a lelket.

Honnan közelítesz meg egy problémát, amivel szembe kerülsz? Azaz ha valaki tanácsot kér mivel kezded?

Biztos, hogy nem magával a betegséggel kezdem. Először meg kell nyitni az embert. Ha kell viccelek, mókázok csak hogy elvonjam a figyelmét. Az egészet a hagymahámozáshoz hasonlítom. Minél betokosodottabb a hagyma annál nehezebb lehámozni a héjakat. Ha már felbontottam, akkor a rétegeket egyenként vonom le és haladok a belseje felé.

Mit gondolsz a 2012-es európai gyógynövény szabályozásról?

Szerintem a fő érv az ősi tudás visszaszorítása. A cél, hogy a megoldást a értelmetlen dolgok elfecsérlésében leljük meg. Ha önmagad gyógyítod, abból bizony haszon nem származik – csak számodra, más nem profitál belőle.

Az utóbbi időben megnőtt az allergiások száma. Te mit ajánlanál az akut kérdések kezelésére?

Szerintem a kiváltó okok nem annyira fontosak, mint ami létrehozza azokat. A testidegen anyagok felhalmozódásával a génfelismerő rendszerünk nem tud mit kezdeni. Másrészről az allergiát a félelem generálja, amely viszont a megfelelési kényszerből születik. Álarcot veszünk fel, és úgy teszünk, mintha a helyzetünket elfogadnánk. Először ezzel kéne foglalkozzunk és másodsorban a konkrét tünetekkel.

Hány növényt érdemes a gyakorlatban ismernie egy fitoterapeutának hogy a hétköznapokban leggyakrabban előforduló probémákat kezelni tudja?

Mindig szoktam mondani, hogy nem kell több száz növényt ismernie. Elég ha harmincat ismer, de azokat kívül-belül. Egyszerre úgy sem lehet mindent megtanulni, a legfontosabb megint a tapasztalás. Egy-egy növényt több probléma esetén is lehet használni, így neked is azt ajánlottam amikor megismerkedtünk, évente vegyél át tíz növényt, használd, és akkor három év alatt a saját, családod és környezeted leggyakoribb problémáit lefedtük.

A mostani beszélgetésünk második felét már az erdőn járva folytattuk. Az eső utáni hűvös május a Bükkben még hűvösebbnek tűnt. Ezen a magasságon nem csak a hőmérséklet alacsonyabb, de a természet is később éled. Éppen a kakukkfű virágzik. István most egyik kedvenc helyére kalauzolt, a Sámán pad-hoz, ahonnan a Bükk legmélyére van kilátás. A völgyek a napsütésben kékben úsznak, különös fényjátékokat figyelhetünk meg. Érezni, hogy a hely különös energiákkal teli. A sziklákon növő tölgyfák alacsonyak, bonsai-szerűen kacskaringóznak, talán évszázados korúak. Az ösvényen visszafelé bandukolva István rámutat egy cserjére. Ez az ördögfa. A lampionszerű magköpenyben rejtőző magok hallucinogén hatásúak. Épp elvirágzott már a salamonpecsét, virágzásra vár a gamandor. Átmegyünk a Bükkszentkereszt melletti vadalmáson. István, ha bejár, mindig visz magával egy vadalmát, amely jó szolgálatot tesz méh vagy darázscsípés esetén, mivel az almasav a rovarok lúgos kémhatású mérgét semlegesíti. A szárított vadalma cikkelyek pedig az immunteák jó kiegészítői.

A méltóságteljes bükkfák alatt haladva elérünk egy területre, amelyen a bükkfák ritkábban nőnek. Ez a terület valaha delelő volt, az itteni árnyas fák alá hajtották a nap melege elől a teheneket. Mivel a fáknak nem volt szükségük, hogy az ég felé törjenek, ezért alacsonyabbak, első látásra nem is bükknek tűnnek. Visszafelé az ófalun keresztül megyünk haza, ahol elbúcsúzunk a következő viszontlátásig.
Idefelé Miskolcon és Lillafüreden keresztül érkeztem, azonban a hazaúthoz most az egri utat választom, amely 35 kilométeren át kanyarog az erdőben, néhol fenséges panorámával a Bükk csúcsaira, néhol a fás rengeteggel, amely még a fényt is alig ereszti át…

Szerző: Hollódi Gergely

(Forrás: Aromatika Magazin)