A Google kutatása szerint az elmúlt öt évben az emberiség több információt hozott létre, mint az egész emberi történelemben addig. Hogy pontosak legyünk, 300 exabájtnyit (ezt így kell leírni: 300,000,000,000,000,000,000). A közösségi média, az sms-ek, telefonhívások, Viber- és WhatsApp szövegek, az e-mailek olyan mennyiségű információt jelentenek, amelyet ma már képtelenek vagyunk feldolgozni. A tevékenység listánk (és ezalatt nemcsak a munkát értjük, hanem mindent, a találkozókat, egy jó könyv elolvasását, kutyasétáltatást, ebédet az anyánkkal stb.) annyira zsúfolt és tele van, hogy csak reménykedhetünk abban, hogy mindenre jut idő. Nem tehetünk mást, igyekszünk egyszerre több vasat tartani a tűzben, és párhuzamos (multitasking) üzemmódba kapcsolni, hátha így működik.
Csakhogy a kutatások azt mutatják, hogy nem működik. Az agy nem képes arra, hogy párhuzamosan több feladatra is ugyanazzal az intenzitással koncentráljon. Ha olvasol és közben egy beszélgetésre is megpróbálsz odafigyelni, ez az agynak két külön projektet jelent, és különböző áramköröket kell működésben tartanod ahhoz, hogy sikerülhessen. De így is, vagy a könyv egyes részei nem fognak átmenni, vagy a beszélgetés momentumairól fogsz lemaradni.
Azok az egyetemisták, akik például tanulás közben tévéznek is, bár nem a televízióra koncentrálnak, mégis agyuk inkább a könnyebb utat választja. Az összefüggések és a tények rögzítése helyett ugyanis elmegy az egyszerűbb munka felé, és az agyunk erre specializálódott területe, a hippocampus inkább a televízióból hallottakat rögzíti. Ráadásul, ha ugrálsz a különféle feladatok között, mindegyikre glükózt használsz fel, ami a neuronok közötti adatátvitelben játszik fontos szerepet, s ha ezeket elvesztegeted hülyeségekre, akkor kevesebb marad a fontos feladatok elvégzésére. Ha valaki azt mondja, hogy neki jól működik a multisasking, az valószínűleg becsapja saját magát.
A jó minőségű munka érdekében ezért be kell fejezni a multitaskingot. Ahhoz, hogy valamit profi módon megoldj, kénytelen leszel csak arra az egy dologra koncentrálni. S ha végeztél vele, folytathatod egy másikkal. Így gyorsabban, és jobb minőségben tudod elvégezni a feladataidat (a figyelmed fókuszálásáról itt olvashatsz kicsivel többet).
A fentiek miatt hagyd abba a hintázást. Egyszerre csak egy feladatra koncentrálj. A munkába iktass be egészséges szüneteket, amikor az agyadat hagyod pihenni. Így a glükóz szintet is helyreállíthatod. Hogy mi a megfelelő arány, azt saját magadnak kell kitapasztalnod. Sokan esküsznek arra, hogy kb. 25 perc munka után szükséges egy 5 perces szünet. Mások szerint azonban akát két órás intervallumokban is lehet dolgozni, ha közbe iktatunk egy-egy 15 perces szünetet.
Továbbá hozz létre egy “nem böngésző” zónát. Biztosan veled is előfordult, hogy egy feladaton dolgoztál, amikor észrevettél egy jelzést a gépeden, mondjuk, hogy új e-mailed jött, vagy hogy a Facebookon hozzászólt valaki a posztodhoz. Amíg azt megnézted, beugrott, hogy lesz egy film a jövő héten, amit meg szeretnél nézni. Gyorsan rámentél a mozi honlapjára. Onnan a szereplőkére, onnan egy másik filmre, onnan egy cikkre, ami a filmről szólt, onnan egy másik cikkre, ami kapcsolódott a film témájához, onnan egy… És egyszerre azon veszed észre magad, hogy két órája böngészed a netet, és nem haladtál egy tapodtat sem előre abban a feladatban, ami miatt eredetileg a számítógép elé ültél. Több vállalatnál is alkalmazzák a böngészési tilalmat, például a wifi letiltásával, vagy a böngésző leállításával.
A szociális médiától való függőség egy valós, kimutatott kapcsolat. Az agy folyamatosan törekszik az új dolgok megismerésére, és amikor ez történik vele, dopaminnal jutalmazza a szervezetet. Csak sajnos nem tesz különbséget a bulvár újdonságok és a talán hasznosabb ismeretterjesztés között. Ezért, ha az ismerőseiddel kapcsolatos új információkat találsz a közösségi médiában, az agy jutalmaz, és ez függőséghez vezethet.
Az tény, hogy az információáramlást nem tudjuk lelassítani. Az ömleni fog tovább ránk. Azonban mi döntjük el, hogy mennyire hagyjuk ezt az információ dömpinget belemászni az életünkbe és a feladatainkba. Mi döntjük el, mennyi időt szánunk tanulásra, társadalmi életre vagy álmodozásra. Ehhez persze eleinte nagy önuralomra van szükség, de ha meghatározunk bizonyos automatizmusokat (pl. amíg dolgozunk, addig nem nyitjuk meg a Facebookot, sem a levelezőprogramunkat), akkor ezek segíthetnek nekünk, hogy kiszabaduljunk a multitasking fogságából.
ACM Wallet Gentleman Club 