Echart Tolle a 70-es évek végén robbant a spirituális köztudatba, a Most hatalma című könyvével. Ennek a műnek a továbbgondolásával 2001-ben jelentkezett. Tolle ebben az írásában gyakorlati útmutatót ad arra nézve, hogy hogyan lehet megvilágosodni a jelen, vagy ahogy Ő nevezi, a „most” megélése által. Az első részben Tolle nyomán, az elme és gondolat kapcsolatát boncolgattuk, most a II. részben, ezt a gondolatsort folytatjuk, amelynek végeredménye az elme hatalmának meghaladása, ezen keresztül a maga a megvilágosodás lesz.
- Tolle szerint a tudatosság révén, kapcsolatba kerül az ember az énjével, aminek hozományaként az elme fokozatosan elveszti a hatalmát. Az elme nélküli hézag vezet aztán azokhoz a csöndekhez amely, békét egy újfajta harmóniát eredményeznek. Ezek a hézagok kezdetben csak rövid pillanatok, de aztán fokozatosan átvehetik a hatalmat az elme által gerjesztett gondolatok felett.
- „ Mélyebbre jutva ebben az elme nélküli birodalomban – ahogy ezt néha Keleten nevezik-, a tiszta tudatosság állapotát tapasztalhatod meg. Ebben az állapotban saját jelenléted olyan intenzitással és örömmel érzed át, hogy ahhoz viszonyítva jelentéktelenné válnak gondolataid, érzelmeid, fizikai tested és az egész külső világ…Alapvetően ez a jelenlét vagy te, s ugyanakkor mégis fölfoghatatlanul hatalmasabb nálad.”
- A tiszta tudatosság elérésének a másik módszere a „most” állapotának, megélése. Ennek az intenzív jelenlétnek az elérése rendkívül összpontosított állapotot hoz létre- valójában Tolle szerint ez maga a meditáció.
Tolle mester azonban nem csak körülírja ezt a helyzetet, hanem gyakorlati útmutató is ad ennek eléréséhez. Az ehhez az állapothoz vezető út szerinte azon a fajta tudatosságon keresztül vezet, amellyel az ember a leghétköznapibb cselekvéseihez viszonyul. Tehát ahogy közlekedik az ember, vagy ahogy bármely rutintevékenységet végez, ha ezt teljes intenzitással, összpontosított figyelemmel teszi, eljuthat egy megtisztult tudat állapotba. Aminek lényege az, hogy beléptünk az elmén túli valóságba, vagyis megtettük a legfontosabb lépést a megvilágosodás felé.
A következő fontos fogalom: az ego, ami szó szerint ént jelent, de a keleti bölcselet és E. Tolle is az elme tevékenység által teremtett, hamis énképként definiálja. Mivel a felszabadulás kulcsa a jelen pillanat átélése, ezért a hamis egó a másik nagy ellenfelünk a megvilágosodásért folytatott „küzdelemben”. Amíg ugyanis az elménk rabja vagyunk, addig folyamatosan tápláljuk azt a hamis énképet, amit a szocializáción, és társadalmi begyökerezettségen keresztül a környezetünk táplál. Vagyis hajlamosak vagyunk folyamatosan a múlt és a jövő képeinek zavart elemzésén rágódni.
- „A megvilágosodás a gondolat fölé való emelkedést jelenti. Megvilágosodott állapotban szükség esetén továbbra is használhatod a gondolkodó elmédet, de sokkal összeszedettebben és hatékonyabban, mint addig. Többnyire gyakorlati célokra alkalmazod, ám az önkéntelen, belső párbeszédek helyét a belső csönd és nyugalom veszi át”.
- E. Tollénél az elme működéséhez hozzátartozik az érzelmi életünk is. Szerinte a jelen átélésének hiánya vezet aztán ahhoz, hogy egyre öntudatlanabbul éljük át az érzelmeinket, ha úgy tetszik elfolytjuk őket, amik aztán szervi bajokként, betegségként jelenhetnek meg. Ahhoz, hogy ezt megváltoztassuk, meditatív módon kell viszonyulnunk az elménkhez.
- „ Ha igazán meg akarod ismerni az elmédet, akkor- mivel a test mindig, hűen tükrözi azt,- vedd szemügyre az érzelmedet, illetve még inkább: érezd azt a testedben! Ha a gondolat és az érzelem nyilvánvalóan ellentmond egymásnak, akkor a gondolat a hazugság, s az érzelem az igazság. Nem a végső igazsága annak, hogy ki vagy te, de a viszonylagos igazsága az akkori mentális állapotodnak.”
- Ebben a fajta összpontosított állapotban, könnyen értelmezhető az elme tevékenysége, ebben az állapotban hamarosan figyelőként lehetünk jelen az érzelmeinkkel kapcsolatban, nem pedig alávetett irányítottként. Ezzel a módszerrel tehát értelmezhetővé válik, a bennünk zajló, elfojtott elmetevékenység, ami valójában alapja lehet Tolle mester szerint, a nagy ébredésnek.

