Lét és megvilágosodás

Gondolatok Eckhart Tolle : A most hatalma c. műve nyomán

I.rész

Korunk misztikusa már nem repül sem szőnyegen, sem anélkül, kizárólag gépen, de azon nagyon gyakran. Nem csapnak lángok a homlokából, és nem kápráztatja el nézőit látványos csodákkal. Ma ott tartunk, hogy spirituális mesternek tartjuk azt, aki jól érzi magát a bőrében, és el tudja mondani, hogy miért is van mindez. Az aranykorban valószínűleg egy átlagos, meditáló szent lett volna Eckhart Tolle, ma viszont spirituális tanítóként járja a világot, és hirdeti, hogy az élet szép, és a boldogság mindenegyes ember joga és képessége. Gondolati forrása a keleti filozófiákra hajaz, azon belül is leginkábba buddhizmus talajából növögetnek szellemi hajtásai. A most hatalma c. munkája 1977 óta „hatalmas” diadallal járja be világhódító útját, ennek későbbi, magyarázó írása alapján veszem a bátorságot, és kísérlem megismertetni a véleményem szerint kulcsmomentumát, amely a Lét és megvilágosodás címet viseli.

Mottó:

• „A szabadság kezdete annak a felismerése, hogy nem a „gondolkodó” vagy. Abban a pillanatban, ahogy elkezded figyelni a gondolkodót, egy magasabb szintű tudatosság kapcsolódik be. Ekkor elkezdesz ráébredni, hogy a gondolaton túl létezik az intelligenciának egy hatalmas birodalma, s hogy a gondolat csak parányi része ennek az intelligenciának. Arra is rájössz, hogy minden, ami igazán számít – a szépség, a szeretet, a kreativitás, az öröm, a lelki béke – , az elmén túli birodalomból származik.

ELKEZDESZ FELÉBREDNI.”

• Mit is jelent akkor szabadnak lenni? Ha jól értem nem mást, mint a ráébredést, vagyis azt a tényt, hogy mindaddig, amíg az elméjével történő csevegést tartja az ember a létének, addig tévedésben, vagy illúzióban van. Rádöbbenni annyi, mint megélni azt, hogy elménk határain túl létezik egy végtelen birodalom, ami meghódítása révén, bejuthatunk a végtelen boldogság birodalmába, sőt, most lelövöm a poént, Tolle szerint mindig is ott vagyunk, ha a tudatosság révén át tudjuk élni a pillanat extázisát. Ez egyébként a védikus filozófiára hasonlít, csak ott egy kicsit strapásabb a dolog, mert ott az elme hatalmát a lélek szintje haladja meg, viszont az elme szintjét nem szokás csak úgy ripsz-ropsz meghaladni, hanem általában kemény munkával és lemondással jut el a gyakorló odáig, hogy az elméje felett az isteni, vagyis a lelki vegye át a hatalmat.

No jó, most viszont nem vacakolunk évekig, vagy évtizedekig, hanem Tolle nyomán rádöbbenünk! Ő Isten helyett a Lét szót használja, ez ugyanis számára nyitottnak hagyja a végtelent, de lényegében Istent írja körül. Nézzük azonban inkább az intencióit, ennek a fajta jelenlétnek az átéléséhez!

• „A lét azonban nem csak túl van minden formán, hanem mélyen benne is él minden formában, mint legbelső láthatatlan és elpusztíthatatlan lényeg. Ez azt jelenti, hogy legmélyebb énedként, igaz természetedként el is érhető számodra. De ne törekedj arra, hogy felfogd az elméddel! Ne próbáld megérteni! Csak akkor ismerheted meg, amikor az elme elcsitul. Amikor te jelen vagy, amikor figyelmed teljesen és intenzíven a mostban van, akkor lehet a létet érezni, de gondolatilag nem lehet megérteni.”
• Ez már szinte parafrázisa a buddhista Szív szutra tételmondatának, mely szerint:

„az üresség forma, a forma üresség”. A megvilágosodás tehát nem más, mint tudatosnak lenni ebben, vagyis, hogy egyszerre vagyunk a Mindenség, és annak végtelenül parány része. Ez a tudatállapot által megvalósított létállapot Tolle szerint a megvilágosodás definíciója. Tehát nem a természetfeletti képességek megnyilvánulása az, hanem az egység, ennek a furcsa paradoxonnak a megélése, hogy egyszerre vagyunk mérhetetlenül hatalmasak, és kicsinyek, de ezt nem gondolati úton vagyunk képesek átélni, hanem az elmén túllépve a lélek tiszta állapotában, ahogy Tolle fogalmaz: ez az állapot az elnevezéseken és formán túli, igaz természet megtalálása.  Az önmagunkkal való belső konfliktusok forrása pedig nem más, mint az az illúzió, hogy az elkülönültség állapotában vagyunk. Ez persze nem egyszerű átélni, hogy egyszerre vagyunk a végtelen két pontja, de Tolle szerint erre való az elme meghaladása, mert az elme a ludas az elkülönültség állapotának illúziójában.

• „Az elméddel való azonosulása fogalmak, jelölések, képek, szavak, értékítéletek és definíciók át nem látszó paravánját vonja eléd, amely aztán minden igaz kapcsolatot megakadályoz. Beékelődik önmagad és belső éned, önmagad és embertársaid, önmagad és a természet, önmagad és Isten közé. Ez a gondolatparaván szüli az elkülönültség illúzióját, azt a téveszmét, hogy vagy te, és van a teljesen különálló „másik”. Így aztán elfelejted az alapvető tényt, hogy a fizikai megjelenés és az elkülönült formák szintje alatt valójában egy vagy mindennel, ami van.”
• A tanítás szerint az elme, ha megfelelően használják, elsőrangú eszköz, furcsán hangzik, de pont arra, jó, hogy meghaladhassuk, vagyis tudatossá váljunk abban, hogy az önazonosságunk az nem az elménk. Abban a pillanatban, ahogy kontrollálni kezdjük az elménket, belép egy magasabb tudatosság, és megvalósul az a tudatállapot, amit már a mottóban Eckhart Tolle taglal, tehát részesévé válunk egy szép, örömteli, világnak. Ennek az állapotnak az eléréséhez mindössze az a feltétel, hogy legyünk tudatosak, abban, hogy mikor szólít meg az elménk, és sokkal mélyebb összefüggésként a lélek, vagy, ahogy Tolle fogalmaz a Lét összefüggései mikor realizálódnak bennünk.
• „Figyelj minél gyakrabban a fejedben szóló hangra! Szentelj különös figyelmet azoknak az ismétlődő gondolatmintáknak, amelyek régi lemezekként tán már évek óta újra és újra lejátszásra kerülnek!… A hangra figyelve legyél pártatlan! Más szóval ne ítélkezz. Ne értékeld, és ne ítéld el, amit hallasz, mert ha így teszel, akkor valójában ugyanazt a hangot engedted vissza a hátsó ajtón. Hamarosan felismered: „A hang ott van, míg én itt vagyok, hallgatva és figyelve őt.” Ez az „én vagyok” –felismerés, saját jelenléted érzékelése már nem gondolat. Ez az elmén túlról érkezik.”
• Ha tehát eddig eljutottunk idáig, akkor már a tudatosságnak egy magasabb fokán vagyunk, mert amikor meghatározod a gondolat forrását, akkor tudatossá válsz annak közvetítőjével is. Innen már csak egy lépcsőfok választ el a tiszta tudatosságtól, d ennek taglalása a következő rész feladata lesz.

Zsille Ákos