A héten több korombeli ismerősömről is megtudtam, hogy 30-40 éves koruk ellenére olyan betegségektől szenvednek, amelyet éveik száma még nem indokolna. Nagyon elszomorítottak ezek a hírek, és egyszerre több gondolat is el kezdett megfogalmazódni a fejemben.
Először is, hogy én is bármikor bármilyen betegséget elkaphatok, teljesen mindegy, hogy hány éves vagyok, mennyire vigyázok magamra, mit étkezem stb, és ettől megijedtem.
Ugyanakkor eszembe jutott az is, hogy a betegségek mindig inkább csak okozatok és nem okok, hogy ezek a kórok üzennek számunkra a testünk-lelkünk állapotát illetően.
Tudom magamról, hogy ha az EGÉSZ-ség megbomlik, akkor magamban kell keresnem a megoldást arra, hogy ennek valójában mi lehet az oka, hogy mi az az érzés, amit elfojtok, amit nem adok ki magamból, amit nem élek át/meg.
Azt gondolom, hogy tudatosan, vagy tudat alatt mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a betegségek mindig arra ösztönöznek, hogy változtassunk az életünkön, de sokan megelégszenek azzal, hogy esetleg többet sportolnak, vagy több zöldséget, gyümölcsöt esznek, de egy idő után a legtöbb esetben visszaáll minden a megszokott kerékvágásba, hogy aztán mindenkezdődjön elölről.
De vannak olyanok, akik tudják, hogy alapjaiban kellene változásokat hozni az életükben, pl új munkahelyet keresni, egy párkapcsolatot lezárni, az érzéseiket megélni, kimondani párjuknak, családtagjaiknak, de mégsem teszik ezt. A félelem tartja vissza őket az ismeretlentől, mert nem tudják, hogy mi vár rájuk, mi van akkor, ha kiderül, rosszul döntöttek. A mostani helyzetüket viszont ismerik, abban nem érheti őket meglepetés, kiszámítható számukra.
Volt, hogy én is ilyen helyzetbe kerültem, és amikor nem léptem, akkor megkaptam a következő jelzést, de az már egy komolyabb jelzés volt, mint az előző. Tudtam, hogy addig nincs megállás, amíg nem döntök, nem változtatok.
Találkoztam olyannal is, aki arról panaszkodott, hogy tudja, hogy lépnie kell, és azt is tudja, hogy mit kellene tennie, de nincs ereje. Én viszont ezzel nem értek egyet. Mármint azzal, hogy az ilyen helyzetekben az embernek nincs ereje. Hiszen mi energiát ölünk abba, hogy elfojtsuk saját magunkat, amelyek hatására betegségek generálódnak bennünk. És mindezek után mennyi időt, energiát és pénzt fordítunk arra, hogy újra egészségesek legyünk. Igenis van erőnk, nagyon sok erőnk van, csak azt nem tudjuk helyesen, a magunk javára használni. Mert sokkal fontosabb, hogy mit gondolnak mások rólunk, vagy hogy a másiknak jó legyen, sem mint a magunk boldogságát helyeznénk előtérbe az önzés egészséges keretei között.
Kérdésként merül fel bennem, hogy azok az emberek, akik a fentebb leírt problémákkal küzdenek, vajon elgondolkodtak-e azon, hogy saját döntésükkel akár változtatni tudnának a jelenlegi állapotukon? Vagy úgy vannak vele, mint az egyszeri béka, amelyet, ha beleraknak egy lábos hideg vízbe és szépen lassan forralják fel a vizet, nem ugrik ki a lábasból és megfő, míg, ha a forró vízbe dobnák bele, akkor egyből kiugrana?
A válaszokat nem tudom, mert a tűréshatára, a tudatossága mindenkinek más és más szinten van, és vallom, hogy csak az az ember változtat gyökeresen az életén, aki már eleget szenvedett. Bármennyire is nehéz számomra mások kínlódást nézni, főleg úgy, hogy akár a megoldást is a kezükbe tudnám adni, ebben a helyzetben nem tehetek mást, mint tanulni a saját tapasztalásaimból, és okulni mások életéből. És éreztetni másokkal, hogy itt vagyok, ha kellek.
Esősi Krisztina
Business és life coach, tréner
Telefon: 06303365012
E-mail: esosikrisztina@t-online.hu
ACM Wallet Gentleman Club 