Titanic

1912. április 15-én, éjjel 2 óra 20 perckor süllyedt el az álmok hajója a Titanic. A katasztrófában körülbelül 1500-an vesztették életüket. A városi legenda szerint White Stral Line társaság reklámhadjáratában elsüllyeszthetetlennek titulálta a luxus monstrumot. A Társaság azonban már korábban, 1911-ben vízre bocsátott egy óceánjáró hajót, az Olympicet, amely sokkal nagyobb hírverést kapott. 

A jó reklám érdekében a kapitány Edward John Smith, hat nap alatt akarta teljesíteni a Southampton–New York távot, ezért a biztonságosnál jóval nagyobb sebességgel rohant az óceánon, és ez volt az oka annak, hogy a Titanic a rövidebb utat biztosító északi „veszélyzónában” haladt, ahol az enyhe tél miatt 1912 tavaszán a szokásosnál is több jég sodródott.

A Titanic éjjel negyed egytől C.Q.D., (a rádiózásban és a rádiótávírászatban használatos egyik első vészjelzés volt 1904 februárjától alkalmazták, 1912-től lassan felváltotta a sokkal könnyebben kódolható és felismerhető S.O.S vészjelzés) majd a korban még újnak számító S.O.S. morzejeleket kezdett sugározni az éterbe, ám segélykérő hívásaira nem érkezett válasz. Az óceánjáró hatalmas orra eközben lassan belesüllyedt a tengerbe, majd két órával később a gigantikus hajótest kettétört, és 2 óra 20 perc körül az Atlanti-óceán fenekére süllyedt.

Érdekesség, hogy Joseph Bruce Ismay, a White Star Line igazgatója, megmenekült ugyan a Titanicról, ám élete végéig kísértette őt a tragédia éjszakája és a sajtó rágalomhadjárata.