Merj nemet mondani!

Képzeld el, hogy beültök a kedvenc kávézódba a barátnőddel, forró csokit rendelsz. Alig várod,
hogy megérkezzen az édes, gőzölgő, mélybarna finomság. Végre megjön a pincér, és letesz eléd egy csésze fehér csokoládét. Mit teszel? Csalódottan, de szó nélkül megiszogatod, vagy megmagyarázod magadnak, hogy tulajdonképpen a fehéret is szereted? Esetleg udvariasan megkéred a pincért, hogy vigye vissza, és hozzon helyette egy étcsokisat, amilyet rendeltél?
Egy ilyen hétköznapi helyzet is alkalmas lehet arra, hogy megtapasztaljuk, képesek vagyunk-e kiállni önmagunkért, tudjuk-e vállalni a véleményünket, még akkor is, ha ebből feszültség fakad.

A „nem” kimondása személyiségépítő, egészségfejlesztő lehet akkor, ha meggyőződésből fakad, és az énünkkel teljesen összhangban van. „Már nem akarok folyton megfelelni” A a konfliktusok felvállalásának problémájával küzdött Fodor Kriszti (39) is. „Sokáig nehezen tudtam nemet mondani, mindig az utolsó sorba ültem, bárki bármit kérhetett tőlem, azonnal ugrottam – meséli. – Ha a munkahelyemen hibáztam, egy hétig szégyelltem magam, álmatlanul forgolódtam.
Úgy éreztem, mindig a mások akaratának kell érvényesülnie, háttérbe szorítottam saját magam: »biztosan nem nekem van igazam« – gondoltam.

Hosszú évekig birkóztam az önbizalomhiánnyal, befolyásolható voltam. Lassú folyamat hozta meg a változást: a barátaim folyamatosan mondták, hogy ne legyek már olyan nyuszi, és volt egy kedves tanárom kamaszkoromban, aki már akkor támogatott,biztatott. Lépésről lépésre fejlődtem: a tapasztalatok, az érés, önmagam megismerése és a számomra fontos értékek megfogalmazása is sokat segített.

Ma már nem azzal kezdem, hogy »jaj, bocsánat, igazad van«, hanem körüljárom a problémát, ha kell, más véleményét is kikérem. Képes vagyok a munkámban is kiállni magamért, megvizsgálni, hogy mi az én felelősségem, és aszerint dönteni. Már nem akarok a legjobb és tökéletes lenni, mindenkinek megfelelni. Arra is rá kellett jönnöm, hogy nem baj, ha nem mindenki a barátom. Ha valakivel rosszul érzem magam, nem erőltetem a kapcsolatot: elfogadom őt olyannak, amilyen, de nem állok mindig a rendelkezésére, mint korábban. Régebben makacsul egyedül döntöttem, de rájöttem, fontos megbeszélni a helyzeteimet másokkal is.”

Hogyan mondj nemet?

♦ Először is nézz a partnered szemébe!
♦ Kerülgetés helyett mondd ki, hogy nem!
♦ Ne magyarázkodj, csak válassz ki egy érvet!
♦ „Csomagold be” a nemet, például mondd azt: ne haragudj, de nem.
♦ Ajánlj fel alternatív megoldást!
♦ Ha nehéz dönteni, akkor a legjobb válasz: „Szükségem lenne egy kis időre, hogy átgondoljam.”
♦ Igyekezz érzékeltetni, hogy az elutasítás a kérésnek szól, és nem a személynek!