Ma délután kettőkor indul a BUDAPEST- BAMAKO RALLY a Lurdy Háztól…
Több mint 1 millió Euró adománnyal, 40 csapat részvételével ma délután 2-kor indul verseny, és túra kategóriában a BAMAKO Rally. Tudósítónknak, Zsille Ákosnak, nem sokkal a rajt előtt sikerült exkluzív interjút készítenie a verseny megalkotójával és főszervezőjével, Szabó Gál Andrással.
– Hogyan jött az ötlet, hogy Afrikában egy autóversenyt kellene szervezni? –
Én 2004-ben el akartam indulni a Dakaron, és ahogy elkezdtem utána járni, meg tanulmányozni a lehetőségeket, és felkészülni a versenyre, rájöttem, hogy ez nem egy igazságos küzdelem, ez nem egy igazságos futam. Különösen nem azoknak, akik a kaland miatt jönnek, és kezdők. Hiszen az egész verseny arról szól, hogy az újoncokat az első napokban kidobálják a küzdelemből. Tehát úgy gondoltam, hogy szükség van egy olyan versenyre, egy olyan futamra ahol nem számít, hogy ki, hogyan tud vezetni, nem számít, hogy kinek milyen autója van. Kicsit barátságosabb, kicsit kedvesebb dolgot akartam, olyat ahol nem dübörögnek át az autók az afrikai falvakon, és így született meg a Budapest – Bamako Rally ötlete. 2004-ben úgy döntöttünk, hogy elindulunk, ha jön pár haverom, akkor lemegyünk együtt. Aztán az első versenyen voltunk 100-an, második évben 200-an, a harmadik évben 400-an, és ez egy ilyen mozgalommá nőtte ki magát.
– Mi az Ön szerepe a verseny során, mit fog szervezőként csinálni? –
Hát ez egy jó kérdés. Ezen még nem gondolkodtam az elmúlt napokban, de azért elég sok munka van a verseny lebonyolításával is. Tehát, hogy minden flottul menjen, az adott országokba beengedjenek minket, és ha már ott vagyunk az országban, meglegyen a biztonság is. Aztán felügyelnem kell az orvosi csapatot, megjegyzem egy elég jól felkészült orvosi stáb jön velünk, és vigyáznom kell arra is, hogy az adományok célba érjenek.
– Mivel lenne elégedett a verseny végeztével? –
Akkor lennék elégedett, hogy ha mindenki célba érne, és mindenki jól érezné magát, ha nem sérülne meg senki, ha nem halna meg senki, és az adományok is rendesen célba érnének.
– Tudna az elmúlt évekből, valami kalandos történetet említeni? –
Minden nap van kaland. Tehát a Budapest- Bamakon az egyik legáltalánosabb dolog az, hogy mindennap történik valami. Talán amire a legszívesebben emlékszem, az néhány éve történt. Egyszer eltévedtünk Nyugat-Szaharában egy olyan szakaszon ahol nagyon sok akna van, gyakorlatilag egymást érik az aknamezők. Ott azért elkezdtem félni, mert ha, valaki véletlenül lement volna a letaposott útról, akkor az életével játszik. Még megpillantottunk a naplementében egy nomád családot, egy 1951-es régi Land Roverrel és száz kecskével táboroztak a sivatag közepén. Odamentem a családfőhöz, és megkérdeztem az öreget, hogy hol vannak az aknák? Erre a kezével végig simított a tájon, és mutatta, hogy itt mindenhol. Mondtam, hogy el kellene jutnom a fő útig, erre azt válaszolta, hogy inkább ne jussak el a fő útig, hanem töltsem ott az éjszakát velük, és holnap majd megmutatja, hogy hol van a kitaposott ösvény. A homokban kenyeret sütött, vacsorát főzött nekünk, teával megvendégelt és ott aludtunk Nyugat Szaharában, az aknamező kellős közepén egy nomád családdal és száz kecskével. Nagyon romantikus volt…
acm® wallet exkluzív
ACM Wallet Gentleman Club 