Nem arra gondolok, hogy úgy eszel, mint egy disznó. Nem is bújt ki belőlem a házi sárkány. Egyszerűen csak hallottam egy fickóról, akit Brian Wansink-nek hívnak, és aki a Cornell Food and Brand Lab vezetője. Ez a laboratórium az Egyesült Államokban, New York államban, az ithacai Cornell Egyetem Alkalmazott Közgazdaságtudományi Tanszéke mellett működik. Wansink közel kettőszáz könyvet és akadémiai értekezést írt az étkezési szokásokról, melyek közül négy bestseller lett. A legújabb könyve megjelenése kapcsán beszélt a kutatási eredményeikről, amelyek egyike-másika igencsak meglepő.
Nem tudom, láttad-e azt a videót, amelyben a mentalista Danny Blue meglepi Vágó Istvánt, a közismert tévés személyiséget és kvízmestert. Ha nem láttad volna, itt megnézheted:
A videónak annyi köze van mindössze a témánkhoz, hogy a környezetünk, sőt a vendéglátás, az élelmiszer ipar is játszik a tudatalattinkkal. S ha tisztában vagyunk ezekkel a játékokkal, akkor elejét tudjuk venni annak, hogy akaratunk ellenére csak hízzunk.
Wansink új könyvének címe: Karcsúan a design segítségével, avagy megoldások az esztelen evés leküzdésére. A szerző szerint már régen nem abban a világban élünk, amikor valóban annyit eszünk, amennyire a szervezetünknek szüksége van. Legalább 5-10%-kal túleszi magát mindenki, és ennek a fő okai a környezeti hatások.
Amúgy nemcsak az. Madách Imre Az Ember tragédiájában már leírt egy olyan római orgiát, amelyikben a mértéktelen zabálást csak úgy bírják a résztvevők, hogy időnként ki kell menniük hányni. S hogy meghányassák magukat, erre a célra vannak megfelelő eszközeik, toll és hasonlók. Ebben az esetben kizárólag a feltálalt különleges ételek, a finomabbnál finomabb ízek azok, amik további evésre sarkallnak. Igazából ez az a szituáció, amikor “már csak a szemünk kívánja”. De ha nem akarunk úgy járni, mint Móricz Zsigmond hőse az “Egyszer jóllakni” c. novellában, aki egész hónapban csak arra a lakodalomra készült, amelyiken azután jó sokat lehetett enni és inni, azután szépen bele is halt a hirtelen hatalmas zabálásba, szóval ha nem akarunk így járni, akkor csak határt kell szabnunk saját magunknak.
Wansink kutatásai szerint az emberek 80%-a nem fordít figyelmet arra, hogy az étkezését tervezze. A lakásunktól, irodánktól öt kilométeres körön belül lévő bevásárlóközpontokban, boltokban vásárolunk, két-három megszokott étterembe megyünk enni, és nem fordítunk energiát arra, hogy pár pozitív megoldással egészségesebbé varázsoljuk a saját és a családunk étkezési szokásait.
Pedig nem is biztos, hogy nagy dolgokkal kell kezdeni. Nem fogod elhinni, de pár apró trükk is sokat segíthet!
Rágcsafüggő vagy? Tudod, ez olyan valaki, akire időnként rátör a rágcsálhatnék, lehet az pattogatott kukorica, snack, ropi, vagy hasonlók. Sokszor javasolják, hogy ilyen esetben az egészségtelen lisztet tartalmazó szénhidrátok helyett fogyasszunk magvakat, szotyit, mandulát, diót és társaikat. Na ez az, amit én nem javasolnék! Tudod, mennyi kalória van a felsorolatk bármelyikében? Tíz deka szotyiban, ami valljuk be, még a fél fogunkra sem elég, 590 kcal, ugyanennyi dióban 654 kcal, mandulában pedig 626 kcal. A ropiban kevesebb a kalória, bár az se semmi, tíz dekában 398 kcal. Összehasonlításként: egy egészséges, normál testsúlyú felnőtt ember valamivel kevesebb, mint 3000 kalóriát kell, hogy bevigyen naponta átlagos (tehát kb. heti 2-3 órás testedzéssel kombinált) aktivitás mellett ahhoz, hogy megőrizze a testsúlyát. Ha tehát te bedobsz egy fél kiló diót, akkor aznap mást már nem ehetsz. Mi akkor a megoldás? Egyél bármit, de mértékkel. Bár az igaz, a ropiban azért kevesebb a tápanyag, mint pl. a dióban…
A trükk: tedd el a rágcsát olyan helyre, ahol fáradságos hozzáférni. Tedd fel a legmagasabb polcra, vagy vidd le a pincébe, és tartsd egy zárt szekrényben. Amikor szükséged van rá, biztosan háromszor meggondolod majd, hogy lecaplass-e oda. De ha nagyon szükséges, lemégy. Mégis csökkenni fog az a mennyiség, amit naponta elrágcsálsz.
Baj van a mennyiséggel? Odahaza, vagy ha egy olyan étteremben vagy, ahol meghatározott áron annyit eszel, amennyi beléd fér (mint amilyen pl. a Trófea Grill), nehéz kontrollálni, mennyit is eszel. Jól megpakolod, hogy a szélén már folyik lefelé, ilyet is, meg olyat is, azután persze bejön az “ott hagyni tilos” effekt, ezért még akkor is megeszel mindent, ha már egyáltalán nem vagy éhes. Mi is az eredmény? A túlsúly.
A trükk: az egyszerű. Vegyél elő kisebb tányért.
Minden csili-vili, fehér és ragyogó, a környezetbe és a tányérba beleolvad az étel… Na ez is gond, jobb, ha tőlem tudod. A színek nem számítanak annyira, de a Kontraszt igen. Wansink kutatásai szerint 18%-kal több tésztát eszik az, akinek az étel nem üt el élesen a tányérjától.
A trükk: világos étel alá sötét tányért, sötét ételhez pedig világos tányért!
Az sem mindegy, hol helyezkedsz el egy étteremben. A sötétebb boxokban, hátul a fal mellett, vagy szemben a tévével és a bárpulttal, az emberek 73%-kal nagyobb valószínűséggel rendeltek desszertet, míg az ablak mellett ülők 80%-kal nagyobb eséllyel ettek inkább salátát. Ha el akarsz bújni a pároddal valami félhomályos, romantikus sarokban, akkor számíts rá, hogy vacsora után ki kell eresztened… na nem a gőzt, hanem a nadrágszíjat.
A trükk: ülj ki az ablak mellé.
Ciki, hogy becsomagoltasd az ételt, amit meghagytál? Pedig egyre inkább terjed nálunk is a szokás, amit az amerikaiak “doggie bags”-nek neveznek, azaz kutyuscsomagnak. Ha még ott van a tányérodon, nem igazán vagy már éhes, de meghagyni, ott hagyni meg nem akarod, akkor mi történik? Megeszed. És hízol.
A trükk: kérd, hogy a meghagyott ételt csomagolják be neked. Akkor nem esel bele az “ott hagyni tilos” effektbe, amit nevezhetünk “nem pocsékoljuk az ételt” effektnek is.
Akár akarjuk, akár nem, a világunk felgyorsult. ennek pedig az egyik következménye, hogy odahaza is egyre kevesebbet főzünk a maga kalsszikus, teljes egészében, inkább megelégszünk félkész, feldolgozott élelmiszerekkel. Ezeknél azonban nem az játsza a döntő szerepet, hogy minél egészségesebbek legyenek, hanem inkább az, hogy minél ízletesebbek. Tele vannak ízfokozókkal, sóval és hasonlókkal. Ha ezeket eszed, akkor az igazából “junk” kaja, azaz a szervezet részére kevésbé feldolgozható, kevesebb értékes anyagot tartalmazó élelmiszer. Pedig ahhoz, hogy bevidd magadnak a megfelelő mennyiségű tápanyagot, válogatnod kell. Gondold meg, fentebb írtuk, hogy a napi háromezer kalóriát nem kellene túllépni (sőt, hogy pontosan mennyi kalóriára van szükséged – mert van, akinél ugyanez nem háromezer, csak pl. kettőezer, azt itt megnézheted: kalóriaszámító táblázat, USA egészségügy). Na de ha nem lépheted túl a napi kalóriakeretedet, akkor már érdemes olyat enni, amitől nem leszel tíz perc múlva ismét éhes. A gyorséttermi étel, a sok szénhidrát márpedig olyan, hogy alig múlik el egy kis idő, de már ismét enned kell. Viszont a kalóiát visszafordíthatatlanul bevitted a szervezetedbe, szóval…
A trükk: egyél alacsonyabb kalóriatartalmú, jobban laktató, értékesebb tápanyagokat tartalmazó ételeket. Hogy melyek ezek, arról külön fogunk posztolni hamarosan! Ezeket a cikkeket az “ACM Szisztéma” kategóriában fogod megtalálni.
Addig is… cseréld kisebbre a tányérodat, egyél a napon, és tedd nehezebbé a saját magad számára, hogy hozzáférj a csábító, de egészségtelen ételekhez.
ACM Wallet Gentleman Club 