Nem lehetünk folyamatosan nyálgépek. Ne tetszelegjünk magunk előtt azzal, hogy mennyire jófejek vagyunk azért, mert mindig mások kívánságait lessük, és mások érdekeit tesszük a sajátunk elé. Nem tudom fweltűnt-e, de a világ nem hálás. Elfogadja, hogy ilyen önzetlen vagy, aztán önző módon tovább megy.
Te pedig ahelyett, hogy magaddal, meg a szeretteiddel törődnél, elforgácsolod az erődet arra, hogy másoknak kapard ki a gesztenyét. Aztán egyszerre azt veszed észre, hogy leélted az életedet anélkül, hogy bármilyen saját célodat teljesítetted volna.
Persze ez is egy megoldás. Ha nincsenek céljaid, ha a biztonságra törekszel, és azt mondod: “amíg másoknak segítek, addig se kell a saját problémáimmal szembenéznem”, nos lehet, hogy ez segít neked a túlélésben. Akár még boldog is lehetsz abban a hamis hitben, hogy milyen öznetlen vagy, hiszen másoknak segítessz. De ez valójában önzőség. Mert a saját házad táján, a saját feleséged, barátnőd, gyereked igényeit háttérbe szorítod, hiszen azokat neked kellene kielégítened és rendezned. Mennyivel egyszerűbb azt mondani: “nincs időm, mert dolgoznom kell!”
Ilyenkor csak azt gondold végig, hogy a munka önmagáért létezik-e, vagy inkább azért, hogy általa teljesítsd ki az életedet. Azt hiszem, ez utóbbi.
Szóval… légy egy kicsit önző, és végre azt tedd, ami téged és a szeretteidet segíti. Vagy ha nem, hát menj vissza csicskának…

