Reggeli motivátor

Ma egészen más képet akartunk kitenni, de azután tegnap éjjel történt valami… Nevezetesen Costa Rica és Görögország a 8 közé jutásért küzdött a labdarúgó világbajnokságon. Abban a mérkőzésben benne volt az egész Élet…
A dél-amerikaiak szereztek vezetést a második félidő elején, azután nem adtak meg nekik egy jogos tizenegyest. Majd valahol a 60. és 70. perc között kiállították az egyik játékosukat. Tíz emberrel harcoltak, hogy megtartsák az egy gólos előnyüket. Küzdöttek, mint az oroszlánok, azután majdnem az utolsó utáni pillanatban, a mérkőzés hosszabbításában kaptak egy gólt a görögöktől.
Harminc perc hosszabbítás várt rájuk, a fellelkesült görögök ellen, a kiállítás miatt megfogyatkozva. De nem adták fel.
Csúsztak-másztak, a kapusuk mindent védett, és fogcsikorgatva, szenvedve, halálosan kimerülve eljutottak a tizenegyesekig.
Ahol mind az öt büntetőt berúgták.
A kapusuk pedig kivédett egy tizenegyest, ami azt jelentette, hogy továbbjutottak.
Pedig hányszor feladhatták volna? Először, amikor a meg nem adott tizenegyesük után a mérkőzés utolsó pillanataiban gólt kaptak.
Azután, amikor az eggyel többen lévő ellenfél úgy rontott rájuk, mint valami dühödt darázsfészek.
De nem. És nem. És csak azért sem.
Úgyhogy mára rendelt motivátorunk mindössze annyi: Soha, de soha ne add fel!